Férfi utónevek - keresztnevek jelentése, eredete:

A

ABA - török-magyar eredetû; jelentése: apa.
ABÁD - az Aba -d kicsinyítõképzõs származéka.
ABBÁS - latin eredetû; jelentése: apa, apát.
ABBOT - héber eredetû; jelentése: apa.
ABDIÁS - héber-görög eredetû; jelentése: Isten szolgája.
ÁBEL - héber eredetû; jelentése: lehelet, mulandóság.
ABELÁRD - francia eredetû; jelentése: méhész.
ABOD - az Aba képzõs származéka.
ABONY - az Aba -ny kicsinyítõképzõs származéka.
ABOS - az Aba -s kicsinyítõképzõs származéka.
ÁBRAHÁM - héber eredetû; jelentése: a tömeg, a sokaság atyja.
ÁBRIS - az Ábrahám becézett, kicsinyítõképzõs alakjából.
ABSA - héber eredetû; jelentése: apa.
ABSOLON - héber eredetû; jelentése: a béke atyja.
ACHILLES - görög-latin eredetû; jelentése: a kígyó fia.
ACSÁD - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ADALBERT - germán eredetû; jelentése: nemes fény; fénylõ nemesség.
ÁDÁM - sumér-héber eredetû; jelentése: atyám.
ADELMÁR - germán eredetû; jelentése: nemes nemzetségbõl való, híres.
ADEODÁT - latin eredetû; jelentése: Istentõl adott.
ADOLÁR - germán eredetû; jelentése: nemes nemzetségbõl való férfi.
ADOLF - germán eredetû; jelentése: nemes + farkas.
ADONISZ - görög eredetû; jelentése: csinos, jóképû, gavallér.
ADONY - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ADORJÁN - latin eredetû; jelentése: Hadria városából való férfi.
ADRIÁN - az Adorján eredetibb változata.
AGÁD - török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
AGAPION - görög eredetû; jelentése: szeretett.
AGATON - görög eredetû; jelentése: jó, nemes.
AGENOR - görög eredetû; jelentése: bátor.
AGGEUS - héber eredetû; jelentése: ünnepi, vidám.
AGMÁND - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ÁGOST - latin eredetû; jelentése: fenséges, fennkölt.
ÁGOSTON - latin eredetû; jelentése: fenséges, fennkölt.
ÁHIM - héber eredetûû; jelentése: Jahve felkelt.
AHMED - arab eredetû; jelentése: dicséretre méltó.
AJÁD - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
AJTONY - török-magyar eredetû; jelentése: arany.
AKÁCS - görög-latin-magyar eredetû; jelentése: ártatlan.
ÁKOS - török-magyar eredetû; jelentése: fehér sólyom.
ALADÁR 1. - török eredetû; jelentése: testõrhadnagy;
             2. - germán eredetû; jelentése: mindenben hatalmas;
             3. - iráni eredetû; jelentése: elöljáró.
ALADIN - germán eredetû; jelentése: kis öreg.
ALAJOS - germán-latin eredetû; jelentése: egész + bölcs.
ALÁN - breton-angol eredetû; jelentése: (bizonytalan).
ALÁRD - germán eredetû; jelentése: nemes, kemény.
ALBERT - német eredetû; jelentése: nemes, fényes.
ALBIN 1. - latin eredetû; jelentése: fehér; 2. - germán eredetû; jelentése: nemes barát.
ALDÁN - angol-német eredetû; jelentése: egyik ágon dán származású.
ALDÓ - az Ald- kezdetû germán nevek közös becézõjébõl önállósult.
ÁLDOR - germán eredetû; jelentése: nemes uralkodó.
ALEX - görög-latin eredetû; jelentése: harcra kész férfi.
ALFONZ - germán eredetû; jelentése: nemes, készséges; harcra kész.
ALFRÉD - germán eredetû; jelentése: tündér, tanács.
ALGERNON - angol költõi névadás.
ALI - arab eredetû; jelentése: fenséges, fennkölt.
ALMÁR - germán eredetû; jelentése: nemessége által híres.
ÁLMOS  1. - magyar eredetû; jelentése: álombeli, megálmodott;
            2. - török eredetû; jelentése: vétel; 
            3. - bolgár eredetû; jelentése: magasztos.
ALPÁR - török-magyar eredetû; jelentése: hõs férfi.
ALVIÁN - orosz eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ALVIN - germán eredetû; jelentése: nemes barát.
AMADÉ - latin eredetû; jelentése: szeresd az Istent!
AMAND - latin eredetû; jelentése: szeretetreméltó.
AMBOS - az Ambrus régi -s kicsinyítõképzõs formája.
AMBRUS - görög eredetû; jelentése: halhatatlan.
ÁMON - héber eredetû; jelentése: igazmondó; mûvész.
ÁMOS - héber eredetû; jelentése: terhet vivõ, megrakott.
ANASZTÁZ - görög eredetû; jelentése: a feltámadott.
ANATOL - görög eredetû; jelentése: napkeleti országból való.
ANDOR - görög eredetû; jelentése: férfi, férfias.
ANDOS - az András régi becézõ formájából önállósult.
ANDRÁS - görög eredetû; jelentése: férfi, férfias.
ANDRÉ - görög eredetû; jelentése: férfi, férfias.
ANGELUS - görög-latin eredetû; jelentése: Isten követe, angyal.
ANGUSZ - kelta eredetû; jelentése: kivételes, kiváló, kiemelkedõ.
ANTAL - latin eredetû; jelentése: herceg, fejedelem, elöljáró.
ANTIGON - görög eredetû; jelentése: nemessége által kiemelkedõ.
ANTOS - az Antal régi -s kicsinyítõképzõs formája.
ANZELM - germán eredetû; jelentése: az istenség védelme alatt álló.
ÁNYOS - görög-latin eredetû; jelentése: (ismeretlen).
APOLLINÁR - latin eredetû; jelentése: Apollóhoz hasonló.
APOR - magyar eredetû; jelentése: (bizonytalan).
APOSTOL - görög eredetû; jelentése: követ, küldött, apostol.
APRÓD - magyar eredetû; jelentése: apród, fegyverhordozó.
ARCHIBALD - germán eredetû; jelentése: igazi, merész, hõs férfi.
ARÉTÁSZ - görög eredetû; jelentése: keresztény királyok neveibõl.
ARIÁN - latin eredetû; jelentése: hadriai.
ARIEL - héber eredetû; jelentése: Isten oroszlánja; Isten tûzhelye.
ARION - görög eredetû; jelentése: a gyors, az erõs.
ARISZTID - görög-latin eredetû; jelentése: nemes származású.
ARKÁD - görög-latin eredetû; jelentése: Árkádiából való férfi.
ÁRKOS - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ARLEN - ír-gall eredetû; jelentése: biztosíték, zálog, ígéret.
ARMAND - Herman francia megfelelõje.
ÁRMIN - latin eredetû; jelentése: hadi férfi.
ARNOLD - germán eredetû; jelentése: sas, uralkodó.
ARNÓT - germán eredetû; jelentése: sas, uralkodó.
ÁRON - héber eredetû; jelentése: ihletett, tisztánlátó.
ÁRPÁD - magyar eredetû; jelentése: árpa.
ARSZLÁN - török-magyar eredetû; jelentése: oroszlán.
ARTEMON - görög eredetû; jelentése: ép, egészséges.
ARTÚR - kelta-angol eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ARVID - svéd eredetû; jelentése: sas a viharban.
ARZÉN - görög-latin eredetû; jelentése: erõteljes, férfias.
ASZTER - görög eredetû; jelentése: csillag.
ATÁD - török-magyar eredetû; jelentése: apa.
ATANÁZ - görög eredetû; jelentése: halhatatlan.
ATILLA - gót eredetû; jelentése: szeretett atyánk.
ATLASZ - görög-arab eredetû; jelentése: szövetfajta; sima
ATOS - magyar eredetû; jelentése: apa.
ATTILA - gót eredetû; jelentése: szeretett apánk.
AURÉL - latin eredetû; jelentése: aranyos.
AURÉLIÁN - latin eredetû; jelentése: az Aurelius nemzetséghez tartozó férfi.
AVENÁR - héber eredetû; jelentése: apa, szövétnek.
AXEL - héber-dán-svéd eredetû; jelentése: a béke atyja.
AZÁR - héber-görög eredetû; jelentése: akit Jehova segít.

B

BÁCS - török-magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.
BAGAMÉR - szláv eredetû; jelentése: isten, béke.
BAJÁN - török-magyar eredetû; jelentése: gazdag.
BAJNOK - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
BALABÁN - török-magyar eredetû; jelentése: karvaly.
BALAMBÉR - vitás eredetû; jelentése: (ismeretlen).
BALÁR - magyar eredetû; jelentése: bolgár.
BALÁZS - latin-magyar eredetû; jelentése: királyi.
BALDÓ - német eredetû; jelentése: merész.
BALDVIN - német-angol eredetû; jelentése: bátor barát.
BÁLINT - latin eredetû; jelentése: erõs, egészséges.
BALTAZÁR - asszír-babilóniai-német eredetû; jelentése: Baal isten óvja életét.
BÁN - magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.
BANDÓ - az András önállósult becézõje.
BÁNK - a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítõképzõs származéka.
BÁNOS - a Bán kicsinyítõképzõs származéka.
BARABÁS - görög-szláv eredetû; jelentése: Abbasz fia.
BARDÓ - germán eredetû; jelentése: csatabárd, farkas.
BARNA - a Barnabás önállósult magyar rövidülése.
BARNABÁS - arámi-héber eredetû; jelentése: a vigasztalás fia.
BARÓT - török-magyar eredetû; jelentése: menyét, nyest.
BARS - magyar eredetû; jelentése: bors.
BARTAL - arámeus-görög-latin eredetû; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BARTOLÓMEÓ - héber eredetû; jelentése: szántóvetõ, földmûves.
BARTOS - a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.
BATÓ - magyar eredetû; jelentése: buzogány.
BÁTONY - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
BÁTOR - török-magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
BAZIL - görög-latin eredetû; jelentése: királyi.
BAZSÓ - a Bazil régi magyar formájából.
BECSE - török-magyar eredetû; jelentése: kánya.
BEDÕ - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
BEKÉNY - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
BEKÕ - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
BÉLA      1. - magyar eredetû; jelentése: bél, belsõ rész;
             2. - török eredetû; jelentése: elõkelõ;
             3. - héber eredetû; jelentése: világot elnyelõ.
BELIÁN - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
BELIZÁR - germán eredetû; jelentése: egy bizánci hadvezér nevébõl.
BENCE - latin eredetû; jelentése: gyõztes.
BENDE - a Benedek becézõ rövidülésébõl.
BENDEGÚZ - hun-magyar eredetû; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevébõl.
BENE - a Benedek régi magyar becézõjébõl.
BENEDEK - latin eredetû; jelentése: áldott.
BÉNI - a Benjámin régi magyar formájának rövidülésébõl.
BENIGNUSZ - latin eredetû; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.
BENJÁMIN - héber eredetû; jelentése: a szerencse fia.
BENKE - a Benedek és a Benjámin közös becézõjébõl.
BENKÕ - a Benedek és a Benjámin közös becézõjébõl.
BENÕ - a Benedek és a Benjámin közös becézõjébõl.
BERCEL - bolgár-kabar-magyar eredetû; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.
BERENGÁR - germán eredetû; jelentése: medve, lándzsa.
BERÉNY - magyar eredetû; jelentése: régi magyar törzsnévbõl.
BERGER - francia eredetû; jelentése: pásztor, juhász.
BERISZLÓ - szláv-magyar eredetû; jelentése: Pribina dicsõsége.
BERNÁT - germán eredetû; jelentése: erõs, mint a medve.
BERTALAN - arámeus-görög-latin eredetû; jelentése: Ptolemaiosz fia.
BERTOLD - germán eredetû; jelentése: pompával uralkodó.
BERTRAM - germán eredetû; jelentése: ragyogó, holló.
BESE - török-magyar eredetû; jelentése: kánya.
BOÁZ - héber eredetû; jelentése: erõs.
BOCSÁRD - német-magyar eredetûû; jelentése: erõs védelmezõ.
BOD - török-magyar eredetû; jelentése: ág, oldalág.
BÓDOG - magyar eredetû; jelentése: boldog, gazdag.
BODOMÉR - török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
BODONY - magyar eredetû; jelentése: ág, oldalág.
BODOR - magyar eredetû; jelentése: göndör.
BOGÁT - szláv-magyar eredetû; jelentése: gazdag.
BOGDÁN - szláv eredetû; jelentése: Isten ajándéka.
BOLDIZSÁR - asszír-babilóniai-német-magyar eredetû; jelentése: Baal isten óvja életét.
BONIFÁC - latin eredetû; jelentése: a jó sors embere; jótevõ.
BÓNIS - a Bonifác régi magyar becézõjébõl.
BORBÁS - a Barabás alakváltozata.
BORISZ - orosz- bolgár eredetû; jelentése: harc, harcos.
BORS - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
BOTÁR - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
BOTOND - magyar eredetû; jelentése: buzogányos harcos.
BOTTYÁN - Bothianus hitvalló nevébõl.
BOZSIDÁR - szláv eredetû; jelentése: Isten ajándéka.
BÖKÉNY - török-magyar eredetû; jelentése: erdõs, erdõs domb, dombhát.
BRÚNÓ - ófelnémet eredetû; jelentése: barna, barnamedve.
BRÚTUSZ - latin eredetû; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyû.
BUDA - magyar eredetû; jelentése: (bizonytalan).
BULCSÚ - török-magyar eredetû; jelentése: vért keverõ, vért kibocsátó.
BUZÁD - magyar eredetû; jelentése: búza.

C

CECIL - a Cecilián becézõ rövidülésébõl önállósult.
CECILIÁN - latin-francia eredetû; jelentése: a Caecilius nemzetséghez tartozó férfi; vak.
CELESZTIN - latin eredetû; jelentése: az égnek, vagyis az Istennek szentelt.
CÉZÁR - etruszk-latin eredetû; jelentése: hosszú hajú, dús hajú; vág.
CICERÓ - latin eredetû; jelentése: borsó.
CIPRIÁN - latin eredetû; jelentése: Ciprus szigetérõl származó férfi.
CIRILL - görög-latin eredetû; jelentése: az Úrhoz tartozó, az Istennek szentelt.
CIRJÉK - görög eredetû; jelentése: az uralkodóhoz tartozó.
CÍRUS - perzsa-görög-latin eredetû; jelentése: uralkodó, Nap.
CSABA - török-magyar eredetû; jelentése: pásztor, kóborló.
CSÁK - török-magyar eredetû; jelentése: ütõ.
CSANÁD - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
CSÁT - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
CSATÁD - magyar eredetû; jelentése: csata.
CSATÁR 1. - magyar eredetû; jelentése: a várjobbágyok egyik fajtája.
             2. - szláv eredetû; jelentése: pajzskészítõ.
CSATÓ - magyar eredetû; jelentése: csat.
CSEGÕ - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
CSEKE - török-magyar eredetû; jelentése: húzó, vivõ.
CSENGER - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
CSÉPÁN - az István szláv eredetû, régi magyar alakváltozata.
CSEPEL - magyar eredeûû; jelentése: sarjadékerdõ.
CSOBÁD - a Csaba kicsinyítõképzõs származéka.
CSOBÁN - török-magyar eredetû; jelentése: pásztor.
CSOMBOR - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
CSONGOR - török-magyar eredetû; jelentése: vadászmadár.
CSÖRSZ - szláv eredetû; jelentése: ördög.

D

DAGOBERT - germán eredetû; jelentése: ragyogó, mint a nap.
DAGOMÉR - germán eredetû; jelentése: híres, mint a ragyogó nap.
DALIBOR - cseh eredetû; jelentése: (ismeretlen).
DALTON - óangol eredetû; jelentése: völgybõl való.
DAMÁZ - görög eredetû; jelentése: szelídítõ, legyõzõ.
DAMJÁN - görög-latin eredetû; jelentése: a népbõl származó; legyõzõ.
DAMOS - a Damján rövidített, kicsinyítõképzõs alakváltozata.
DÁNIEL - héber eredetû; jelentése: Isten a bírám.
DANILÓ - a Dániel szláv megfelelõje.
DÁNOS - a Dániel régi magyar kicsinyítõképzõs származéka.
DANTE - latin eredetû; jelentése: kitartó, állhatatos.
DÁRIUS - latin-perzsa-görög eredetû; jelentése: hatalmas.
DÁVID - héber eredetû; jelentése: kedvelt, szeretett; egyesítõ.
DELI - magyar eredetû; jelentése: dalia, vitéz.
DEMÉNY - a Demjén régi magyar alakváltozata.
DEMETER - görög-szláv eredetû; jelentése: Démétérnek, a föld istennõjének ajánlott.
DEMJÉN - a Damján önállósult alakváltozata.
DÉNES - görög eredetû; jelentése: Dionüszosznak, a bor és a szõlõ istenének ajánlott.
DEODÁT - az Adeodát rövidülésébõl önállósult.
DETRE - germán eredetû; jelentése: nép + hatalmas.
DÉVALD - germán eredetû; jelentése: nép + merész.
DEZSÉR - a Dezsõ régi magyar alakja.
DEZSÕ - latin-magyar eredetû; jelentése: óhajtott, kívánt gyermek.
DIOMÉD - görög eredetû; jelentése: Istentõl elhatározott, Isten akarata szerint való.
DITMÁR - germán eredetû; jelentése: nép + híres.
DOMÁN - kun-magyar eredetû; jelentése: köd.
DOMICIÁN - latin eredetû; jelentése: legyõzõ, meghódító.
DOMINIK - latin-szláv eredetû; jelentése: az Istenhez tartozó, az Istennek szentelt.
DOMOKOS - a Domonkos önállósult alakváltozata.
DOMONKOS - latin eredetû; jelentése: az Úrhoz tartozó, Istennek szentelt.
DOMOS - a Domonkos, Domokos rövidült, kicsinyítõképzõs származéka.
DONALD - skót-kelta eredetû; jelentése: világ + hatalmas; bátor + férfias.
DONÁT - latin eredetû; jelentése: Istentõl ajándékozott.
DORIÁN - angol eredetû; jelentése: dór férfi.
DORMÁN - besenyõ eredetû; jelentése: (ismeretlen).
DÖME - a Dömötör rövidült formájának kicsinyítõképzõs származéka.
DÖMÖTÖR - a Demeter magyar alakváltozata.
DUKÁSZ - görög eredetû; jelentése: vezér, vezetõ.
DUSÁN - délszláv eredetû; jelentése: lélek.

E É

EDE - az Edvárd német rövidülésébõl önállósult.
EDGÁR - ószász-angol eredetû; jelentése: vagyon + dárda.
EDIZON - angolszász eredetû; jelentése: Ádám leszármazottja.
EDMOND - germán eredetû; jelentése: az öröklött birtokot megõrzõ.
EDÖMÉR - kun eredetû; jelentése: (ismeretlen).
EDVÁRD - germán eredetû; jelentése: a birtokát megõrzõ.
EDVIN - germán eredetû; jelentése: az örökös barátja.
EFRAIM - héber eredetû; jelentése: kettõs termés, kettõs örökség.
EGBERT - germán eredetû; jelentése: kard + híres, fényes.
EGMONT - germán eredetû; jelentése: fegyver + védõ.
EGON - az Egbert, Egmont, stb. ószász és középnémet bezézõjébõl önállósult.
EGYED - görög-magyar eredetû; jelentése: pajzshordozó.
ELEK - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ELEMÉR - vitás eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ÉLIÁS - héber-görög-latin eredetû; jelentése: Jahve az én Istenem.
ELIHU - héber eredetû; jelentése: Isten az Úr.
ELÍGIUSZ - latin eredetû; jelentése: kiválasztott.
ELIZEUS - héber eredetû; jelentése: Isten a szabadulás.
ELLÁK - hun eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ELMÁR - germán eredetû; jelentése: mindenütt híres.
ELMÓ - az Elmár becézõjébõl önállósult.
ELÕD - magyar eredetû; jelentése: elsõszülött, õs.
ELTON - angol eredetû; jelentése: öreg faluból való.
EMÁNUEL - héber eredetû; jelentése: velünk az Isten.
EMIL - latin eredetû; jelentése: versengõ, vetélkedõ.
EMILIÁN - latin eredetû; jelentése: az Aemilius nemzetségbõl származó férfi.
EMÕD - magyar eredetû; jelentése: anyácska.
ENDRE - német-szláv-magyar eredetû; jelentése: férfi, férfias.
ÉNEÁS - görög-magyar eredetû; jelentése: mondai hõs nevébõl.
ENGELBERT - germán eredetû; jelentése: híres az angolok között.
ENGELHARD - germán eredetû; jelentése: vakmerõ az angolok között.
ÉNOK - héber eredetû; jelentése: a felszentelt.
ERAZMUS - görög-latin-holland eredetû; jelentése: óhajt, kíván.
ERHARD - germán eredetû; jelentése: becsület + erõs.
ERIK - alnémet-északi germán eredetû; jelentése: nagyrabecsült.
ERNÁK - hun eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ERNÕ - ófelnémet eredetû; jelentése: komoly, határozott.
ERNYE - török-magyar eredetû; jelentése: férfi.
ERVIN - germán eredetû; jelentése: a hadsereg barátja; vadkan erejû jó barát.
ETE - magyar eredetû; jelentése: (bizonytalan).
ETELE - hun-magyar eredetû; jelentése: szeretett apánk.
EUGÉN - görög-német eredetû; jelentése: elõkelõ, nemes nemzetségbõl való.
EUSZTÁK - görög-latin eredetû; jelentése: dús kalászú, termékeny.
EUTIM - görög eredetû; jelentése: nemes + tisztelet.
ÉVALD - germán eredetû; jelentése: jog és törvény szerint uralkodó.
EVARISZT - görög eredetû; jelentése: derék, ügyes, legjobb.
EZÉKIEL - héber eredetû; jelentése: az Isten erõs, hatalmas.
ÉZSAIÁS - héber eredetû; jelentése: Isten az üdvösség.
ÉZSAU - héber eredetû; jelentése: szõrös, bozontos, nyers, durva.

F

FÁBIÁN - latin eredetû; jelentése: a Fabius nemzetséghez tartozó férfi.
FÁBIUSZ - latin eredetû; jelentése: babtermelõ; Fabia városából való.
FABÓ - a Fábián régi magyar kicsinyítõképzõs származéka.
FARKAS - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
FAUSZTUSZ - latin eredetû; jelentése: szerencsés.
FEDOR - a Teodor orosz megfelelõjébõl.
FELICIÁN - latin eredetû; jelentése: boldog.
FÉLIX - latin eredetû; jelentése: boldog.
FERDINÁND - germán eredetû; jelentése: béke + merész.
FERENC - francia-latin eredetû; jelentése: francia.
FIDÉL - latin eredetû; jelentése: hûséges.
FILEMON - görög eredetû; jelentése: barátságos, nyájas, szíves érzelmû.
FILIBERT - germán eredetû; jelentése: messze földön híres.
FILOMÉN - görög eredetû; jelentése: szeretett.
FIRMIN - latin eredetû; jelentése: szilárd jellemû.
FLORENTIN - latin eredetû; jelentése: virágzó, tekintélyes.
FLÓRIÁN - latin eredetû; jelentése: virágos, virágzó.
FLÓRIS - a Flórián -s kicsinyítõképzõs származéka.
FODOR - magyar eredetû; jelentése: göndör hajú.
FOLKUS 1. - német-magyar eredetû; jelentése: nép + híres; 
            2. - latin-francia eredetû; jelentése: vízityúk, szárcsa.
FÓRIS - a Flóris régi magyar változata.
FORTUNÁT - latin eredetû; jelentése: boldog.
FREDERIK - német eredetû; jelentése: békés, nyugodt.
FRIDOLIN - germán eredetû; jelentése: Isten oltalma alatt álló.
FRIGYES - német-magyar eredetû; jelentése: béke + hatalom.
FÜLÖP - görög eredetû; jelentése: lókedvelõ.

G

GÁBOR - héber eredetû; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GÁBRIEL - héber eredetû; jelentése: Isten embere, Isten bajnoka.
GÁL - kelta-ír eredetû; jelentése: kakas.
GÁLOS - a Gál régi teljesebb magyar alakja.
GARA - török eredetû; jelentése: héja.
GÁSPÁR - perzsa eredetû; jelentése: kincset megõrzõ.
GASZTON - germán eredetû; jelentése: (bizonytalan).
GAZSÓ - a Gáspár régi magyar -ó kicsinyítõképzõs alakjából.
GEDEON - héber eredetû; jelentése: harcos, vágó, romboló.
GEDÕ - a Gedeon régi magyar -õ kicsinyítõképzõs származéka.
GELLÉN - a Kilián régi magyar változata.
GELLÉRT - német eredetû; jelentése: gerely + kemény.
GEMINIÁN - latin eredetû; jelentése: iker.
GERASZIM - görög eredetû; jelentése: tiszteletreméltó.
GERÉB - szász-magyar eredetû; jelentése: községi bíró.
GERGELY - görög eredetû; jelentése: éberen õrködõ.
GERGÕ - a Gergely magyar alakváltozata.
GERJÉN - görög-német-magyar eredetû; jelentése: legidõsebb fiútestvér; legidõsebb elöljáró.
GERMÁN - német eredetû; jelentése: dárda, kelevéz; édes testvér
GEROLD - germán eredetû; jelentése: dárda + hatalom.
GERÕ - a Gergely és a Gerhard rövidült, -õ kicsinyítõképzõs származéka.
GERZSON - héber eredetû; jelentése: az idegen, a számûzött.
GÉZA - török-német-magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.
GIBÁRT - német-magyar eredetû; jelentése: adakozó kedvû + erõs.
GIDA - a Gedeon név Gideon alakváltozatának rövidített, kicsinyítõképzõs származéka.
GILBERT - német eredetû; jelentése: híres a szabad nemesek fiai között.
GILGAMES - mezopotámiai eredetû; jelentése: (ismeretlen).
GOBERT - germán eredetû; jelentése: Isten segítsége révén híres.
GODVIN - angol-holland eredetû; jelentése: Isten barátja.
GORDON - skót-angol eredetû; jelentése: (ismeretlen).
GORGIÁS - latin eredetû; jelentése: (ismeretlen).
GOTFRID - német eredetû; jelentése: Isten oltalma alatt álló.
GOTHÁRD - német eredetû; jelentése: Isten segítségével erõs.
GOTLÍB - germán eredetû; jelentése: Isten gyermeke.
GRACIÁN - latin eredetû; jelentése: kellemes, kedves, bájos.
GREGORI - görög eredetû; jelentése: éber, szemfüles.
GUJDÓ - német eredetû; jelentése: erdõbõl származó.
GUSZTÁV - skandináv-német eredetû; jelentése: a gótok támasza.
GÜNTER - német eredetû; jelentése: a harcosok seregének vezére.

Gy

GYÁRFÁS - görög-latin eredetû; jelentése: idõs férfi.
GYENES - a Dénes régi magyar alakváltozata.
GYÖRE - a György rövidített, kicsinyítõképzõs származéka.
GYÖRGY - görög-latin eredetû; jelentése: földmûves, gazdálkodó.
GYÖRK - a György rövidített, kicsinyítõképzõs származéka.
GYÕZÕ - a Viktor magyarító lefordítása.
GYULA - bolgár-török-magyar eredetû; jelentése: magyar méltóságnév.

H

HAMILKÁR - föníciai eredetû; jelentése: Melkart istenség kegyessége, jóindulata.
HANNIBÁL - föníciai eredetû; jelentése: Baal isten kegyelme.
HANNÓ - ófelnémet eredetû; jelentése: védelem.
HARALD - germán eredetû; jelentése: hadsereg + merész.
HARKÁNY - magyar eredetû; jelentése: harkály.
HARLÁM - orosz eredetû; jelentése: örömtõl ragyogó.
HARRI - a Henrik angol becézõjébõl alakult.
HARTVIG - germán eredetû; jelentése: merész a harcban.
HASSZÁN - arab eredetû; jelentése: szép.
HEKTOR - görög eredetû; jelentése: uralkodó.
HELIODOR - görög eredetû; jelentése: a napisten ajándéka.
HÉLIOSZ - görög eredetû; jelentése: nap, napisten.
HENRIK - germán eredetû; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.
HERBERT - germán eredetû; jelentése: hadsereg + fény.
HERMAN - germán eredetû; jelentése: hadi férfi.
HERMÉSZ - görög eredetû; jelentése: beszélni, megmagyarázni.
HEROLD - a Harald német változata.
HETÉNY - magyar eredetû; jelentése: a hetedik gyermek.
HIADOR - a Heliodor régi magyar változata.
HILÁRIUSZ - latin eredetû; jelentése: derûs, vidám, jókedvû.
HILMÁR - német eredetû; jelentése: a harcban hírnevessé vált.
HIPPOLIT - görög eredetû; jelentése: a lovakat kifogó, eloldozó.
HÓDOS - magyar eredetû; jelentése: hódvadász.
HOLLÓ - magyar eredetû; jelentése: hollófekete haj.
HONORÁTUSZ - latin eredetû; jelentése: tisztelt, tiszteletben álló, tiszteletreméltó.
HONÓRIUSZ - latin eredetû; jelentése: tiszteletreméltó.
HONT - német eredetû; jelentése: kutyatartó, kutyabarát.
HORÁC - görög-latin-német eredetû; jelentése: ifjú, virágzó.
HUBA - magyar eredetû; jelentése: (bizonytalan).
HUBERT - német eredetû; jelentése: szelleme által kiváló.
HUGÓ - germán eredetû; jelentése: értelmes, intelligens.
HUMBERT - német eredetû; jelentése: ereje által ragyogó.
HUNOR - török-magyar eredetû; jelentése: onogur (népnév).
HÜMÉR - latin-magyar eredetû; jelentése: hûséges.

I

IBRÁNY - az Ábrahám alakváltozata.
IGNÁC - latin eredetû; jelentése: tûz.
IGOR - német-orosz eredetû; jelentése: Yngvi isten segítségével oltalmazó.
ILÁRION - a Hiláriusz görögös formája.
ILDEFONZ - germán-nyugati gót eredetû; jelentése: harcra kész.
ILIÁN - görög-orosz eredetû; jelentése: nap.
ILLÉS - az Éliás önállósult változata.
ILMÁR 1. - a Hilmár alakváltozata.
            2. a finn Ilmár mondai hõs nevébõl.
IMBERT - fríz eredetû; jelentése: nagy, hatalmas + ragyogó.
IMMÁNUEL - héber eredetû; jelentése: Isten velünk van.
IMRE - germán eredetû; jelentése: hatalmas, híres, királyi.
INCE - latin eredetû; jelentése: senkinek sem ártó.
IPOLY - görög eredetû; jelentése: a lovakat kifogó.
IRÉNEUSZ - görög-latin eredetû; jelentése: békés.
ISTVÁN - görög-német-magyar eredetû; jelentése: virágkoszorú.
IVÁN 1. - a régi magyar Ivános rövidülése; 2. - orosz eredetû; jelentése: Isten kegyelmes.
IVÓ 1. - germán eredetû; jelentése: tiszafa; 2. - az Iván szláv becézõje.
IVOR 1. - ír-skót-velszi eredetû; jelentése: úr, uralkodó; 2. - az Igor ukrán és belorusz változata;
IZAIÁS - az Ézsaiás alakváltozata.
IZIDOR - görög-latin eredetû; jelentése: Ízisz egyiptomi istennõ ajándéka.
IZMAEL - héber eredetû; jelentése: Isten meghallgat.
IZOR - az Izidor magyar nyelvújítási alakváltozata.
IZRAEL - héber eredetû; jelentése: Isten harcosa; Isten uralkodjon.
IZSÁK - héber-görög-latin eredetû; jelentése: nevetés.
IZSÓ 1. - az Ézsau alakváltozata; 2. - a József régi Izsóf változatának rövidülése; 3. - az Izsák becézõje.

J

JÁCINT - görög-latin eredetû; jelentése: a virág neve.
JAGELLÓ - lengyel-litván eredetû; jelentése: Jagailo litván nagyfejedelem nevébõl.
JAKAB - héber eredetû; jelentése: (bizonytalan).
JÁKÓ - a Jákob önállósult becézõjébõl.
JÁKOB - a Jakab eredeti alakváltozata.
JAKUS - a régi Jakob rövidített, -s kicsinyítõképzõs származéka.
JÁNOS - héber-görög-latin eredetû; jelentése: Isten kegyelme, Isten kegyelmes.
JANUÁR - latin eredetû; jelentése: Janus istennek szentelt.
JÁRFÁS - a Gyárfás régi magyar alakváltozata.
JÁZON - görög-német-magyar eredetû; jelentése: gyógyulást hozó.
JENÕ - magyar eredetû; jelentése: a hatodik magyar honfoglaló törzs neve.
JEREMIÁS - héber-görög-latin eredetû; jelentése: Isten felemel.
JEROMOS - görög eredetû; jelentése: szent nevû.
JOAKIM - héber eredetû; jelentése: Jahve felkelt.
JÓB - héber eredetû; jelentése: tûrõ, üldözött.
JOEL - héber eredetû; jelentése: Jahve az Isten.
JOHANN - héber eredetû; jelentése: Isten kegyes ajándéka.
JÓNÁS - héber eredetû; jelentése: galamb.
JONATÁN - héber eredetû; jelentése: Isten ajándéka.
JORDÁN - héber eredetû; jelentése: lefelé folyó.
JOZAFÁT - héber eredetû; jelentése: Jahve ítél.
JÓZSEF - héber eredetû; jelentése: Jahve + gyarapítson.
JÓZSIÁS - héber eredetû; jelentése: Isten a védelmezõm.
JÓZSUA - héber eredetû; jelentése: akinek a segítsége Istentõl való.
JUKUNDUSZ - latin eredetû; jelentése: kellemes (ember).
JULIUSZ - a Juliánusz alakváltozata.
JULIÁNUSZ - latin eredetû; jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó férfi.
JUSZTIN - a Jusztusz továbbképzett alakja.
JUSZTUSZ - latin eredetû; jelentése: igazságos, igazságszeretõ ember.
JUTAS - török-magyar eredetû; jelentése: faló, nyelõ.

K

KABOS - a Jakab név régi magyar Jakabos megfelelõjének rövidülése.
KADA - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KADOSA - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KAJETÁN - latin eredetû; jelentése: Gaeta városából való férfi.
KÁL - török-magyar eredetû; jelentése: marad.
KÁLEB - héber eredetû; jelentése: merész, bátor, indulatos.
KÁLMÁN - török-magyar eredetû; jelentése: maradék.
KALVIN - latin eredetû; jelentése: kopasz.
KAMILL - latin eredetû; jelentése: nemesi születésû fiúgyermek, aki az áldozatoknál szolgált.
KAMILLÓ - a Kamill olasz megfelelõje.
KÁIN - héber eredetû; jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon.
KÁN - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KANDID - latin eredetû; jelentése: fehér, fénylõ, ragyogó.
KANUT - skandináv eredetû; jelentése: elõkelõ származású férfi.
KAPLONY - török-magyar eredetû; jelentése: tigris.
KAPOLCS - török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KARÁCSON - magyar eredetû; jelentése: karácsony.
KARÁD - török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KARDOS - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
KARION - görög eredetû; jelentése: Karia tartományból való férfi.
KÁRMÁN - német-magyar eredetû; jelentése: derék ember.
KÁROLY 1. - magyar eredetû; jelentése: karvaly, turul;
             2. - germán-latin eredetû; jelentése: legény, fiú.
KARSA - török-magyar eredetû; jelentése: ölyv, sólyom, kánya, vércse.
KARTAL - török-magyar eredetû; jelentése: kánya, sas.
KÁSZON - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KASSZIÁN - latin eredetû; jelentése: a Cassius nemzetséghez tartozó férfi.
KASZTOR - görög eredetû; jelentése: önmagát kitüntetõ.
KATAPÁN - görög-magyar eredetû; jelentése: feljebbvaló.
KAZIMÍR - lengyel eredetû; jelentése: békealapító; békebontó.
KÁZMÉR - a Kazimír magyarosabb alakja.
KELED - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KELEMEN - latin eredetû; jelentése: jámbor, szelíd.
KELEN - a Kelemen rövidülésének alakváltozata.
KEMENES - magyar eredetû; jelentése: kemencés.
KENDE - kazár magyar eredetû; jelentése: régi kazár méltóságnévbõl.
KENESE - szláv-magyar eredetû; jelentése: a király vagy a herceg birtoka.
KENÉZ - gót-szláv-magyar eredetû; jelentése: herceg.
KERECSEN - magyar eredetû; jelentése: kerecsensólyom.
KERÉNY - latin eredetû; jelentése: lándzsás.
KERESZTÉLY - latin-magyar eredetû; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KESZÕ - török-magyar eredetû; jelentése: vágó; rész, darab, töredék.
KEVE - magyar eredetû; jelentése: kövecske.
KEVIN - kelta eredetû; jelentése: kedves, szíves, nemes, szelíd, finom.
KILÉNY - a Kilián régi magyar alakváltozata.
KILIÁN - kelta eredetû; jelentése: szerzetes.
KIRILL - a Cirill görögös változata.
KLEOFÁS - görög eredetû; jelentése: az apa dicsõsége, hírneve.
KLEON - görög eredetû; jelentése: dicsõség.
KLÉTUS - görög-latin eredetû; jelentése: jó segítõ.
KOCSÁRD - a német Gotthárd régi magyarosodott alakja.
KOLOS - német-latin-magyar eredetû; jelentése: iskolához tartozó, tanító, tanuló
KOLUMBÁN - latin eredetû; jelentése: galamb.
KOLUMBUSZ - latin eredetû; jelentése: hímgalamb.
KONRÁD - német eredetû; jelentése: merész + tanács.
KONSTANTIN - latin eredetû; jelentése: Constantius családjához tartozó; szilárd, állhatatos, következetes.
KONT - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
KOPPÁNY - török-magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.
KORIDON - latin eredetû; jelentése: Vergilius alkotta irodalmi név.
KORIOLÁN - latin eredetû; jelentése: Corioliból való férfi.
KORNÉL - latin eredetû; jelentése: somfa; szarv.
KORVIN - latin eredetû; jelentése: holló.
KÓSA - magyar eredetû; jelentése: kos.
KOZMA - latin eredetû; jelentése: dísz, ékesség, dicséret.
KÖTÖNY - török-magyar eredetû; jelentése: élõlény hátsó része.
KRISTÓF - görög eredetû; jelentése: Krisztust hordozó.
KRISZTIÁN - latin eredetû; jelentése: Krisztushoz tartozó, keresztény.
KUND - magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.
KUNÓ - a Konrád német becézõjébõl.
KURSZÁN - török eredetû; jelentése: keselyû.
KÜRT - török-magyar eredetû; jelentése: vihar.

L

LABORC - bolgár-szláv-török eredetû; jelentése: hõs párduc.
LADOMÉR - a Vladimir régi magyar formája.
LAJOS - germán-francia eredetû; jelentése: hírnév + háború.
LAMBERT - német eredetû; jelentése: országszerte híres.
LANTOS - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
LARION - az Ilárion önállósult szláv becézõje.
LÁSZLÓ - szláv eredetû; jelentése: hatalom + dicsõség.
LÁZÁR - héber-görög-latin eredetû; jelentése: Isten a segítõm.
LÁZÓ - a Lázár becézõjébõl önállósult.
LEANDER - görög-latin eredetû; jelentése: a nép fia.
LEHEL - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
LÉL - finnugor-magyar eredetû; jelentése: kürtös, kürtfúvó.
LÉNÁRD - germán eredetû; jelentése: erõs, mint az oroszlán.
LEÓ - görög eredetû; jelentése: oroszlán.
LEON - a Leó görög változatából.
LEONÁRD - német-francia eredetû; jelentése: erõs, mint az oroszlán.
LEONIDÁSZ - görög eredetû; jelentése: Leon nevû apától származó fiúgyermek.
LEOPOLD - germán eredetû; jelentése: merész a népben és a hadseregben.
LEVENTE - magyar eredetû; jelentése: levõ, létezõ.
LÉVI - héber eredetû; jelentése: szövetség.
LIBERÁTUSZ - latin eredetû; jelentése: felszabadított.
LIBÉRIUSZ - latin eredetû; jelentése: szabad.
LIONEL - francia-angol eredetû; jelentése: oroszlán.
LIPÓT - a Leopold bajor változatából.
LÍVIUSZ - latin eredetû; jelentése: ólomszínû, kékes.
LIZANDER - spártai-latin eredetû; jelentése: (ismeretlen).
LORÁND - a Lóránt régies változata.
LÓRÁNT - germán eredetû; jelentése: dicsõség + merész.
LOTÁR - ófrank-német eredetû; jelentése: hírneves harcos.
LÕRINC - latin eredetû; jelentése: Laurentum vidékérõl származó férfi; babérkoszorúval díszített.
LUCIÁN - latin eredetû; jelentése: Lucius családjából származó.
LÚCIUSZ - latin eredetû; jelentése: virradatkor született.
LUKÁCS - latin eredetû; jelentése: Luciana tartományból való férfi.

M

MAGNUSZ - latin eredetû; jelentése: nagy növésû, magas termetû.
MAJLÁT - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
MAKABEUS - héber eredetû; jelentése: kalapácsoló.
MAKÁR - görög eredetû; jelentése: boldog.
MALAKIÁS - héber eredetû; jelentése: angyal, Isten követe, küldöttje.
MANASSÉ - héber eredetû; jelentése: az elfelejtett ember.
MANDEL - germán eredetû; jelentése: mandula.
MANFRÉD - német eredetû; jelentése: erõs, férfias, védelmezõ.
MANÓ - a Mánuel kicsinyítõképzõs származékából önállósult.
MÁNUEL - az Emánuel több nyelvben meglévõ rövidülése.
MARCELL - latin eredetû; jelentése: Mars istenhez tartozó, neki szentelt.
MARCIÁN - latin eredetû; jelentése: a Martius nemzetséghez tartozó férfi.
MARIÁN - latin eredetû; jelentése: a Marius nemzetséghez tartozó férfi.
MÁRIÓ - a Máriusz olasz változatából.
MÁRIUSZ - latin eredetû; jelentése: férfi.
MÁRK - a Márkus rövidülésébõl.
MARKÓ - a Márkus -ó kicsinyítõképzõs származékából.
MÁRKUS - latin eredetû; jelentése: Mars hadistenhez tartozó, neki szentelt.
MARÓT - szláv-magyar eredetû; jelentése: Morava menti, morva.
MÁRTON - latin eredetû; jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor.
MARTOS - a Márton rövidült, kicsinyítõképzõs régi magyar származékából.
MÁRTON - héber eredetû; jelentése: Jahve ajándéka.
MÁTYÁS - héber-latin eredetû; jelentése: Jahve ajándéka.
MÁTÉ - héber eredetû; jelentése: Jahve ajándéka.
MAXIM - latin eredetû; jelentése: nagy növésû, magas.
MAXIMILIÁN - latin eredetû; jelentése: nagy növésû, magas.
MEDÁRD - német eredetû; jelentése: hatalmas + erõs.
MEGYER - magyar eredetû; jelentése: magyar.
MELITON - görög eredetû; jelentése: mézzel teletöltõ.
MENDEL - az Emánuel, Immánuel önállósult német változatából.
MÉNRÓT - ismeretlen eredetû; jelentése: a magyarság mondai õsapjának nevébõl.
MENYHÉRT - héber eredetû; jelentése: királyi fény.
METÓD - görög-latin eredetû; jelentése: kutatás, nyomozás; csel, furfang.
MIHÁLY - héber eredetû; jelentése: az Istenhez hasonló.
MIKE - a Mikhál (ma: Mihály) régi önállósult becézõjébõl.
MIKEÁS - héber-latin eredetû; jelentése: kicsoda olyan, mint az Isten?
MIKES - a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézõjébõl.
MIKLÓS - görög-szláv eredetû; jelentése: gyõzelem + nép.
MIKÓ - a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézõjébõl.
MIKSA - a Mikhál (ma: Mihály) önállósult becézõjébõl.
MILÁN - szláv eredetû; jelentése: kedves.
MILOS - a Milo- kezdetû szláv nevek kicsinyítõképzõs szláv becézõjébõl.
MIRKÓ - szláv eredetû; jelentése: (ismeretlen).
MIRON - görög eredetû; jelentése: síró; kenet, illatos olaj.
MODESZTUSZ - latin eredetû; jelentése: egyszerû, szerény.
MÓR - a Móric rövidülésébõl.
MORGAN - velszi eredetû; jelentése: nagy + világos, tiszta; tengeren született.
MÓRIC - latin eredetû; jelentése: mór, szerecsen.
MÓZES - héber eredetû; jelentése: vízbõl kihúzott.

N

NÁNDOR - vitás eredetû; jelentése: (bizonytalan).
NAPÓLEON - olasz eredetû; jelentése: Nápoly városából való férfi.
NÁTÁN - héber eredetû; jelentése: Isten adta.
NÁTÁNIEL - héber eredetû; jelentése: Isten adta.
NEMERE - szláv-magyar eredetû; jelentése: nyughatatlan.
NESZTOR - görög eredetû; jelentése: mindig hazatérõ.
NIKANDER - görög-latin eredetû; jelentése: gyõztes férfi.
NIKÉTÁS - görög eredetû; jelentése: gyõztes, diadalmaskodó.
NIKODÉMUSZ - görög-latin eredetû; jelentése: a hadinép legyõzõje.
NOÉ - héber eredetû; jelentése: nyugalom ,vigasztalás.
NOEL - latin eredetû; jelentése: karácsonykor született.
NÓNUSZ - latin eredetû; jelentése: kilencedik gyermek.
NORBERT - német eredetû; jelentése: északi fény.
NORMAN - angol eredetû; jelentése: normann férfi, északi ember.
NYÉK - magyar eredetû; jelentése: gyepü, határvidék, ill. az itt lakó népcsoport tagja.

O

OBERON - francia eredetû; jelentése: tündérek segítségével uralkodó.
ODILÓ - az Ottó önállósult felnémet becézõjébõl.
ODISSZEUSZ - görög-latin-magyar eredetû; jelentése: mondai hõs neve.
ODÓ - az Ottó önállósult alnémet becézõjébõl.
OGUZ - török-magyar eredetû; jelentése: nyíl.
OKTÁVIÁN - latin eredetû; jelentése: nyolcadik (gyermek).
OLAF - skandináv eredetû; jelentése: az õsök ivadéka.
OLIVÉR - latin eredetû; jelentése: olajfaültetõ.
OMÁR - héber-arab eredetû; jelentése: hegylakó, hegyi lakos, földmûves, gazdálkodó, hosszú életû.
OMPOLY - latin-magyar eredetû; jelentése: Ampelum városból való.
OND - magyar eredetû; jelentése: tizedik szülött gyermek.
ORBÁN - latin eredetû; jelentése: városi, finom, mûvelt, udvarias ember.
ORBÓ    1. - az Orbán kicsinyítõképzõs származéka.
             2. - szláv eredetû; jelentése: fûz.
ORESZTÉSZ - görög eredetû; jelentése: hegyi lakó.
ORFEUSZ - görög eredetû; jelentése: árva, egyedüli, magányos.
ORION - görög eredetû; jelentése: görög hitrege híres vadászának nevébõl.
ORMOS - magyar eredetû; jelentése: orom.
OSZKÁR 1. - északi germán eredetû; jelentése: jó dárda;
             2. - ír-kelta eredetû; jelentése: szarvast kedvelõ.
OSZLÁR - kun eredetû; jelentése: jászok, jász férfiak.
OSSZIÁN - kelta-skót eredetû; jelentése: (ismeretlen).
OSZVALD - német eredetû; jelentése: istenség + hatalom.
OTMÁR - német eredetû; jelentése: vagyon + híres.
OTTÓ - germán eredetû; jelentése: vagyon + híres.
OTTOKÁR - német eredetû; jelentése: birtokot megõrzõ.
OVÍDIUSZ - latin eredetû; jelentése: juh.
OZOR - török-magyar eredetû; jelentése: úz férfi.
OZSVÁT - az Oszvald régi magyar változatának fejleménye.

Ö

ÖDÖN - germán eredetû; jelentése: az öröklött birtokot megõrzõ.
ÖRKÉNY - török-magyar eredetû; jelentése: férfi, hõs; félelmet keltõ.
ÖRS - török-magyar eredetû; jelentése: férfi, hõs.
ÖZSÉB - görög-latin eredetû; jelentése: istenfélõ, jámbor.

P

PÁL - latin eredetû; jelentése: kicsi, kis termetû férfi.
PALMER - latin eredetû; jelentése: pálmatulajdonos, zarándok.
PAMFIL - görög eredetû; jelentése: mindenki által kedvelt, közkedvelt.
PANTALEON - görög eredetû; jelentése: mindenkivel szemben könyörületes; minden tekintetben olyan, mint egy oroszlán.
PÁRIS - görög eredetû; jelentése: Parisz trójai hõs nevébõl.
PASZKÁL - görög-héber-latin eredetû; jelentése: húsvét.
PATONY - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
PATRÍCIUS - latin eredetû; jelentése: rómainak született nemes.
PATRIK - a Patrícius ír rövidülése.
PÁZMÁN - német-magyar eredetû; jelentése: jobb + férfi.
PEDRÓ - görög-spanyol eredetû; jelentése: kõ, kõszikla.
PELÁGIUSZ - görög eredetû; jelentése: tengerész, tengeri utazó.
PELBÁRT - a Filibert alakváltozata.
PELLEGRIN - latin-magyar eredetû; jelentése: jövevény, zarándok.
PENTELE - görög-magyar eredetû; jelentése: könyörületes; oroszlán.
PERIKLÉSZ - görög eredetû; jelentése: nagyon híres.
PÉTER - héber-görög-latin eredetû; jelentése: kõszikla.
PETÕ - a Péter rövidült, kicsinyítõképzõs származéka.
PETRÓNIUSZ - etruszk-latin eredetû; jelentése: edzett férfi; ürü.
PETÚR - a Péter név régi helyesírás szerinti alakváltozata.
PIUSZ - latin eredetû; jelentése: szelíd, jámbor, kegyes, béketûrõ.
PLACID - latin eredetû; jelentése: szelíd, csendes, békés, barátságos.
POLIDOR - görög eredetû; jelentése: adakozó, bõkezû.
POLIKÁRP - görög-latin eredetû; jelentése: bõ gyümölcsöt termõ.
PONGOR - a Pongrác régi magyar becézõjébõl.
PONGRÁC - latin eredetû; jelentése: minden + erõ, hatalom.
PORFIR - görög eredetû; jelentése: bíborba öltözött.
PRÍMUSZ - latin eredetû; jelentése: elsõszülött fiú.

 R

RABÁN - ófelnémet eredetû; jelentése: holló.
RADAMESZ - egyiptomi eredetû; jelentése: (ismeretlen).
RADISZLÓ - szláv eredetû; jelentése: vidám dicsõség.
RADOMÉR - szláv eredetû; jelentése: vidám + béke.
RAFAEL - héber eredetû; jelentése: Isten meggyógyít.
RÁFIS - a Rafael rövidített, kicsinyítõképzõs származékából.
RAJMUND - német eredetû; jelentése: okos védõ.
RAJNALD - német eredetû; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
RALF - angol eredetû; jelentése: oltalmazott, védett.
RAMÓN - germán-spanyol eredetû; jelentése: okos védelmezõ.
RÁPOLT - német eredetû; jelentése: merész tanácsadó.
RÁTOLD - német eredetû; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
RAUL - germán-francia eredetû; jelentése: dicsõ farkas.
RAZMUS - az Erazmus rövidülése.
REGINALD - német eredetû; jelentése: aki a tanácsban tevékenykedik.
REGÕ - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
REMIG - latin eredetû; jelentése: hajós, evezõs.
RÉMUSZ - latin eredetû; jelentése: mondabeli névalkotás.
RENÁTÓ - latin eredetû; jelentése: újjászületett.
REZSÕ - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
RICHÁRD - német eredetû; jelentése: erõs fejedelem.
RÓBERT - német eredetû; jelentése: fényes hírnév.
ROBIN - a Róbert önállósult francia és angol becézõjébõl
RODION - görög eredetû; jelentése: rózsa.
RODRIGÓ - germán-spanyol eredetû; jelentése: híres uralkodó.
RÓKUS - germán-latin eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ROLAND - német eredetû; jelentése: vakmerõ hõs.
ROLF - a Rudolf önállósult német becézõje.
ROMÁN - latin eredetû; jelentése: római, latin.
RÓMEÓ - olasz eredetû; jelentése: Rómába zarándokló.
ROMULUSZ - latin eredetû; jelentése: mondabeli névalkotás.
RONALD - német eredetû; jelentése: erõs uralkodó.
RUBEN - héber eredetû; jelentése: nézzétek, egy fiú!
RUDOLF - német eredetû; jelentése: dicsõ farkas.
RÚFUSZ - latin eredetû; jelentése: vörös.
RUPERT - a Róbert német alakváltozata.
RUSZLÁM - orosz eredetû; jelentése: oroszlán.
RUSZTEM - perzsa eredetû; jelentése: vidéki.

S

SALAMON - héber eredetû; jelentése: békés, szelíd.
SÁMSON - héber eredetû; jelentése: nap, napocska, napsütés.
SAMU - a Sámuel rövidülésébõl.
SÁMUEL - héber eredetû; jelentése: Isten meghallgatott.
SÁNDOR 1. - görög-olasz-német eredetû; jelentése: az embereket vagy az                             emberek ellen oltalmazó
              2. - török eredetû; jelentése: akarat.
SAUL - héber eredetû; jelentése: kért.
SEBES  1. - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
            2. - a Sebestyén régi becézõ rövidülése.
SEBESTYÉN - görög-latin eredetû; jelentése: magasztos, felséges.
SEBÕ - vitás eredetû; jelentése: (bizonytalan).
SELTON - óangol eredetû; jelentése: városszéli.
SEMJÉN - a Simeon régi magyar változata.
SIMEON - héber eredetû; jelentése: meghallgattatás.
SIMON - a Simeon rövidülésébõl.
SION - héber eredetû; jelentése: erõsség, vár, hegy.
SOLT - a Zsolt régi magyar alakváltozata.
SÓLYOM - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
SOMA - magyar eredetû; jelentése: som.
STEFÁN - görög eredetû; jelentése: korona.
SURÁNY - török-magyar eredetû; jelentése: török méltóságnév.

SZ

SZABIN - latin eredetû; jelentése: a szabinok népéhez tartozó férfi.
SZABOLCS - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
SZALÓK - török-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
SZALVÁTOR - latin eredetû; jelentése: megváltó, üdvözítõ.
SZALVIUSZ - latin eredetû; jelentése: sértetlen, ép.
SZANISZLÓ - szláv eredetû; jelentése: állandó dicsõség.
SZEBASZTIAN - görög eredetû; jelentése: tisztelt, nagyrabecsült.
SZECSÕ - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
SZELIM - héber-arab eredetû; jelentése: szelíd.
SZEMERE 1. - magyar eredetû; jelentése: kis termetû.
            2. - török eredetû; jelentése: rontó, pusztító.
SZERÁF - héber-német eredetû; jelentése: tündöklõ, nemes (ember).
SZERÉNIUSZ - latin eredetû; jelentése: derûs, vidám.
SZERGIUSZ - latin eredetû; jelentése: megõrzõ, gondozó, felügyelõ, felvigyázó.
SZERVÁC - latin eredetû; jelentése: megszabadított.
SZEVÉR 1. - latin eredetû; jelentése: komoly, szigorú.
             2. - török eredetû; jelentése: mormota.
SZEVERÉD - a Szigfrid régi magyar alakja.
SZIGFRID - germán eredetû; jelentése: gyõzelem + béke.
SZILÁRD - a Konstantin magyarító lefordítása.
SZILVÁNUSZ - latin eredetû; jelentése: erdõ.
SZILVESZTER - latin eredetû; jelentése: erdõ, erdõ mellett lakó férfi.
SZILVIUSZ - latin eredetû; jelentése: erdõ.
SZÍRIUSZ - latin eredetû; jelentése: Szíria tartományából való férfi.
SZIXTUSZ - görög-latin eredetû; jelentése: sima, finom.
SZOFRON - görög eredetû; jelentése: értelmes, okos, helyesen gondolkodó.
SZÓKRATÉSZ - görög eredetû; jelentése: szerencse, erõ.
SZÓLÁT - a Szórád régi magyar alakváltozata.
SZOLÓN - görög eredetû; jelentése: ógörög államférfi nevébõl.
SZÓRÁD - szláv eredetû; jelentése: (ismeretlen).
SZOVÁT - szláv magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
SZÖRÉNY - a Szeverin származéka.

T

TACITUSZ - latin eredetû; jelentése: csendes, hallgatag.
TADDEUS - héber-latin eredetû; jelentése: bátor szívû, elszánt, merész.
TÁDÉ - a Taddeus német becézõje.
TAKSONY - török-magyar eredetû; jelentése: jóllakott, elégedett; vad, kegyetlen, féktelen, szilaj.
TALBOT - angol eredetû; jelentése: véreb.
TAMÁS - arameus-görög eredetû; jelentése: iker; csodálatos.
TANKRÉD - germán-normann eredetû; jelentése: gondolkodó, tanácsadó.
TARÁZ - görög eredetû; jelentése: zavarba ejtõ, nyugtalanító.
TARCAL - kun-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
TARDOS - magyar eredetû; jelentése: tar, kopasz.
TARJÁN - török-magyar eredetû; jelentése: méltóságnév.
TÁRKÁNY - kabar eredetû; jelentése: kovács.
TARZÍCIUSZ - görög-latin eredetû; jelentése: bátor.
TAS - török-magyar eredetû; jelentése: kõ; jóllakott, megtelt.
TASZILÓ - olasz eredetû; jelentése: (ismeretlen).
TEÓ - a Teodor német rövidülése.
TEOBALD - német eredetû; jelentése: nép + merész.
TEODOR - görög-német-latin eredetû; jelentése: Isten ajándéka.
TEOFIL - görög-latin eredetû; jelentése: Isten kedveltje; Istent kedvelõ.
TERESTYÉN - kelta-latin-magyar eredetû; jelentése: szomorú.
TÉTÉNY - török-magyar eredetû; jelentése: fejedelem.
TÉZEUSZ - görög-német-magyar eredetû; jelentése: alapító, törvényhozó.
TIBÁD - német eredetû; jelentése: nép + merész.
TIBOR - a Tiborc rövidülése.
TIBORC - latin eredetû; jelentése: Tibur városából való férfi.
TIHAMÉR - szláv-magyar eredetû; jelentése: csendet kedvelõ.
TIMON   1. - görög eredetû; jelentése: tisztelt, megbecsült;
            2. - fríz eredetû; jelentése: nép + ember
TIMÓT - görög eredetû; jelentése: Isten becsülõje.
TIMUR - török eredetû; jelentése: vas.
TIRZUSZ - görög-latin eredetû; jelentése: növényszár, kocsány, bot.
TITÁN - görög eredetû; jelentése: mondabeli névalkotás.
TITUSZ - latin eredetû; jelentése: tisztel, becsült, tiszteletreméltó férfiú; mezei galamb.
TIVADAR - görög-latin eredetû; jelentése: Isten ajándéka.
TÓBIÁS - héber-latin eredetû; jelentése: Jahve jó.
TÓDOR - a Teodor rövidülésébõl.
TOMAJ - magyar eredetû; jelentése: vitás.
TOMOR - török-magyar eredetû; jelentése: vas.
TONUZÓBA - besenyõ-kun eredetû; jelentése: vadkan-apa
TÖHÖTÖM - török-magyar eredetû; jelentése: fejedelem.
TÖMÖR - török-magyar eredetû; jelentése: vas.
TÖRTEL - török-magyar eredetû; jelentése: a négy vidék ura.
TRISZTÁN - francia-magyar eredetû; jelentése: szomorú.
TUDOR - velszi eredetû; jelentése: Isten ajándéka.

U

UBUL - görög-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
UGOD - szlovák-magyar eredetû; jelentése: magyar.
UGOR - szlovák-magyar eredetû; jelentése: magyar
UGRON - szláv-magyar eredetû; jelentése: magyar.
ULÁSZLÓ - latin-szláv eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ULRIK - német eredetû; jelentése: öröklött birtokán uralkodó.
UPOR - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
URBÁN - az Orbán régebbi alakváltozata.
URIÁS - héber eredetû; jelentése: Jahve az én világosságom.
URIEL - héber eredetû; jelentése: Jahve által felvilágosított, Jahve segítségével tisztánlátó.
UROS - magyar eredetû; jelentése: úr.
UZOR - török-magyar eredetû; jelentése: úz férfi.

V

VAJK - török-magyar eredetû; jelentése: gazdag.
VALDEMÁR - germán eredetû; jelentése: uralom + hírnév.
VALENTIN - latin eredetû; jelentése: erõs, egészséges.
VALÉR - latin eredetû; jelentése: erõs, egészséges.
VALTER - német eredetû; jelentése: uralkodó sereg.
VÁRKONY - török-avar-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
VARSÁNY - alán-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
VÁSZOLY - görög-szláv eredetû; jelentése: királyi.
VAZUL - görög-szláv-magyar eredetû; jelentése: királyi.
VÁZSONY - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
VENCEL - német-szláv eredetû; jelentése: koszorú + dicsõség.
VENDEL - német eredetû; jelentése: a vandálok népéhez tartozó.
VERNER - német eredetû; jelentése: megõrzés + sereg.
VERSÉNY - magyar eredetû; jelentése: varsa, halfogó szerszám fiókja.
VIÁTOR - latin eredetû; jelentése: utazó, utas.
VID - a Gujdó délszláv megfelelõje.
VIDA - a Vid kicsinyítõképzõs származéka.
VIDOR - magyar eredetû; jelentése: vidám.
VIDOS - a Vid kicsinyítõképzõs származéka.
VIKTOR - latin eredetû; jelentése: gyõzõ, gyõztes.
VILIBALD - német eredetû; jelentése: akaraterõs + merész.
VILMOS - latin-germán eredetû; jelentése: erõs akaratú védelmezõ.
VINCE - latin eredetû; jelentése: gyõztes.
VIRGIL - latin eredetû; jelentése: szûz.
VITÁLIS - latin eredetû; jelentése: életerõs, eleven.
VITÉZ - magyar eredetû; jelentése: a szó maga.
VITOLD - német eredetû; jelentése: az erdõben uralkodó.
VITUS - latin-magyar eredetû; jelentése: szíves, készséges, jóindulatú, szófogadó.
VLADIMÍR - szláv eredetû; jelentése: hatalom + béke.
VOLFRAM - német eredetû; jelentése: farkas + holló.

X

XAVÉR - spanyol eredetû; jelentése: Xavér községbõl való.

Z

ZÁDOR - szláv-magyar eredetû; jelentése: erõszakos.
ZÁGON - szláv-magyar eredetû; jelentése: dûlõ mögötti terület.
ZAJZON - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ZAKARIÁS - héber-latin eredetû; jelentése: Jahve emlékezik.
ZAKEUS - héber eredetû; jelentése: igazságos, ártatlan.
ZALÁN - török-magyar eredetû; jelentése: dobó, ütõ.
ZÁMOR - magyar eredetû; jelentése: szántó.
ZARÁND - magyar eredetû; jelentése: arany.
ZDENKÓ - latin-szláv eredetû; jelentése: Sidon városából való férfi.
ZEBULON - héber eredetû; jelentése: zebulon törzsbõl származó férfi.
ZEKÕ - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ZÉNÓ - görög-latin eredetû; jelentése: Zeusztól származó.
ZERIND - magyar eredetû; jelentése: szerb.
ZÉTÉNY - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ZOÁRD - türk-magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ZOBOR - szláv-magyar eredetû; jelentése: gyülekezés.
ZOLTÁN - török-magyar eredetû; jelentése: fejedelem.
ZOMBOR - szláv-magyar eredetû; jelentése: bölény.
ZORÁN - délszláv eredetû; jelentése: hajnal.
ZOTMUND - német-magyar eredetû; jelentése: erõs, gyors, merész; védõ, védelmezõ, pártfogó. 

ZS 

ZSADÁNY - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ZSIGMOND - germán eredetû; jelentése: gyõzelmes védõ.
ZSOLT - magyar eredetû; jelentése: (ismeretlen).
ZSOMBOR - bolgár-török-magyar eredetû; jelentése: bölény.